Bizalmatlan és bezárkózó a magyar társadalom

Zárt, magába forduló, saját elitjével és intézményeivel szemben mélyen bizalmatlan a magyar társadalom, értékrendszerét tekintve közelebb áll az ortodox kultúrákhoz, mint a nyugati világhoz - egyebek közt erre a következtetésre jutottak a Tárki kutatói a gazdasági felemelkedés társadalmi és kulturális feltételeinek vizsgálata során.



A Word Values Survey (Világértékek Vizsgálata, WVS) az idén ötödik alkalommal készített felmérése adta annak a kutatásnak az egyik elemét, amely azt mutatja, hogy hol áll Magyarország a világ értéktérképén. Mindehhez ezer ember megkérdezésével, valamint tucatnyi nemzetközi közvélemény-kutatás alapján feltérképezték a magyar társadalom néhány alapvető attitűdjét: bizalmi szerkezetét, normakövetését, az állami és az egyéni felelősségről alkotott képét. A kutatók kiindulópontja az volt - derül ki Tóth István Györgynek, a Tárki vezérigazgatójának összefoglaló elemzéséből -, hogy egy-egy társadalom kultúrája, értékrendszere, beállítottsága alapvetően meghatározza, milyen kiutat választ egy adott helyzetből. A költségvetési ciklusok, a hiány kialakulása, annak kezelése, az a "húzd meg- ereszd meg" politika, ami a magyar gazdaságot folyamatosan jellemzi, szerintük nem érthető meg anélkül, hogy tudnánk, miként gondolkoznak az ország lakói intézményeikről, vezetőikről, magukról és egymásról.

Érdemes szemügyre venni, milyenek vagyunk nemzetközi összehasonlításban, hogyan látnak minek mások. Ennek alapján elmondható, hogy a magyar társadalom meglehetősen zárt, mondjuk úgy, hogy a nyugati világ peremén helyezkedik el - bár a tíz évvel ezelőttihez képest ez a zártság valamelyest enyhült -, értékrendszere azonban inkább világi, kevéssé tradicionális. Miközben többségünk úgy gondolkozik, hogy nemcsak az intézményekben nem érdemes megbízni, hanem egymásban sem, nemzetközi összehasonlításban az a mások iránti bizalom mégiscsak létezik nálunk. E téren sokkal erősebb a bizalom szintje, mint akár Franciaországban vagy az "éltanuló" Szlovákiában.

Intézményeinkbe, politikusainkba, kormányunkba vetett bizalmunk alapján viszont valóban a sereghajtók közé tartozunk, ami azért aggasztó, mert ez igencsak sokba kerül: növeli a bürokráciát, akadályozza az optimális cégméretek kialakulását, és melegágya a normaszegésnek is. Ez tesz minket - a vizsgált országok többségénél - jóval megbocsátóbbakká az adócsalással vagy a korrupcióval szemben. Arra, hogy esetenként jóval rosszabbnak látjuk a társadalom állapotát a valós helyzetnél, utal az, hogy a bevallott korrupciós gyakorlat Magyarországon nagyjából az EU-átlag szintjén van - miközben a feltételezett sokkal magasabb annál -, és jelentősen alacsonyabb, mint Csehországban vagy Szlovákiában. A kutató nem tartja valószínűnek, hogy nálunk inkább eltitkolnánk a korrupciós gyakorlatot, mint más országokban, hiszen éppen a "megengedőbb" felfogás miatt ezt semmi nem motiválja.

A bizalomhiány másik - és az általános rosszkedv folyamatos forrásául szolgáló - következménye, hogy az emberek négyötöde állítja: tisztességes módon nem lehet meggazdagodni, háromnegyedük szerint, aki vinni akarja valamire, át kell hágnia a szabályokat. Ebből a felfogásból eredeztethető azután az a gondolkozásmód, amely - a hozzánk hasonló fejlettségű országokban jellemzőnél - sokkal kevésbé tarja elfogadhatónak a jövedelemegyenlőtlenségeket. Így alakul ki az a sajátos csapdahelyzet, hogy az adócsalással szemben megbocsátóak vagyunk, a megoldásokat viszont az államtól várjuk. A politika pedig aligha megy majd szembe a választók várakozásaival egy olyan országban, ahol még a közepes jövedelműek bevételeinek is több mint harmada az újraelosztásból származik. A sikert és a kudarcot kevesen kötik a munkához, a többség úgy gondolja (ebben is a keleti kultúrkörbe illeszkedünk): az egyén kevéssé ura a saját sorsának, és az állam dolga a piac irányítása. Tovább nehezíti az önsorsrontó attitűd megváltoztatását, hogy a közvélekedés egy sor területen meghökkentően szembemegy a napi tapasztalatokkal is. Míg Magyarországon a vizsgált országok közül a legmagasabb a felsőfokú végzettség hozadéka, addig a legalacsonyabb azok aránya, akik azt válaszolják, hogy az érvényesülés titka a tanulás.


A helyzet paradox - állapítja meg Tóth István György. Az kétségtelen, hogy a stabil sikeres társadalom alapfeltétele az egymás és az intézményrendszer iránti bizalom kiépítése. A kérdés a hogyan, hiszen a gazdaság, a kultúra és a politikai intézményrendszer egymástól elszakíthatatlanok, egymást építik vagy rombolják. A bizalom erősítéséhez elengedhetetlen, hogy az állami intézmények világossá tegyék küldetésüket, számoljanak el az adóforintokkal, ne védelmezzenek bűnös gyakorlatokat. De kevés az esély a gazdasági - és ezzel együtt társadalmi - kultúra megváltoztatására, ha a "reformátorok" nincsenek tekintettel a közvetlen közegre. Még ez sem elég akkor, ha egy ország polgárai nem tekintenek határaikon túlra, nem néznek körbe a világban. Tehát a bezárkózó, magába forduló, a kudarcokért mindig másokat okoló magatartás - ami az ország lakóinak nagy részét jellemzi - és egy ezt erősítő politika önmagában akadálya lehet a sikeres gazdaság kialakításának.

A kutatásból készült tanulmánykötet konklúzióit egy tegnapi konferencián vitatták meg a Magyar Tudományos Akadémián. A kutatás és annak eredményét feldolgozó tanácskozás ötletét - amely Felcsuti Péteré, a Raiffeisen Bank vezéréé - felkarolta Pálinkás József, az MTA és Simor András, az MNB elnöke is.
Finanszírozóként a médiában a politikai paletta két oldalára "sorolt" üzletembereket nyertek meg: az Aragón keresztül Leisztinger Tamást és "családi" kft.-je, a DonaDöme révén Nobilis Kristófot. A konferencián a diagnózist nem kérdőjelezték meg, inkább a módszertant vitatták, miként Pálinkás József, aki szerint a világi-racionális gondolkozás korántsem biztos, hogy társadalmilag értékesebb, mint a tradicionális-vallásos. Chikán Attila egyetemi tanár szerint a társadalom mélységes bizalmatlansága és irányvesztettsége arra utal, hogy az emberek nem nagyon akarják a piacgazdaságot, és az ehhez tartozó értékeket negatívan fogják fel. Hankiss Elemér előadásában elfogadta a tanulmány sugallatát, hogy az ország állapota lesújtó, de a terápia kidolgozásához a további elemzéseket nélkülözhetetlennek mondta. Hiszen az azért - például - jó, ha érthetővé válik, hogy a magyar társadalom gondolkodásmódját tekintve miért kerül Bulgária, Moldávia sőt Kína csoportjába, a lengyelek attitűdje miért az afrikaiakéhoz áll a legközelebb, vagy minek tudható be, hogy Szlovákiában a szolidaritás szintje eléri a skandinávokét.

Forrás: Népszabadság